; -->

2013. december 11., szerda

6. Kételyek

Drága olvasóim! 
Nagyon boldog vagyok, hiszen elértük a több, mint 3000 oldalmegjelenítést, és már van 11 rendszeres olvasóm! :) El se tudjátok hinni, hogy ez nekem mennyit számít! :) 
Viszont nem nagyon vannak kommentek amiknek viszont nem örülök, mert nem tudom, hogy van-e értelme folytatni ezt a blogod. Nem magamnak szeretném írni! Csak annyit kell leírni, hogy tetszett, vagy sem. Szeretném, ha ehhez a részhez érkezne pár...
xoxoLexii
UI: A részhez jó olvasást! :)
________________________________________________________________________

Ajánlott zene:
Demi Lovato - Neon Lights

2 héttel később
Lina szemszöge


 Már több, mint két hét telt el azóta, hogy láttam azt a képet az interneten. Azóta sok minden történt.
Zaynnek elmondtam, hogy mit találtam a gépen, és, hogy én kezdek félni, de ő azt mondta, hogy túlreagálom, és, hogy nem kell, hogy féljek, mert úgyse bánthat senki sem. Lehet, hogy igaza van? Lehet, hogy tényleg én érzem ezt túl félelmetesnek? Mert bár még annyira nem terjedtek el a hírek, de ebből én azt következtetem le, hogy a rajongók mindenre képesek. A fiúk mesélték valamelyik este, hogy volt már arra példa, hogy valaki megnyalta Harrynek az arcát. Én nem tudom, hogy ki az a bolond aki erre képes!
Visszatérve az előző témára, nem tudom, hogy mit higgyek. Lehet az lenne a legjobb, ha nem foglalkoznék az utálkozó levelekkel, mert van egy pár. Az előző hetekben valamikor naponta van amikor kétnaponta nézegettem a friss híreket, és láttam hideget, meleget. Valahol azt írták, hogy szimpatikus vagyok valahol azt, hogy undorító amit csinálok. Valahonnan az is kiderült, hogy árva, szegény vagyok, úgyhogy emiatt is gúnyt űztek belőlem. Nem mondom rosszul esett, de ezt próbáltam titkolni a fiúk elől, még csak az kéne, hogy elkezdjenek sajnálni. Semmi szükségem a szánakozásukra. Persze, örülök, hogy megkedveltek, de attól még nem vagyok óvodás, hogy gondoskodni kelljen rólam.
A munka egész jól megy. Ninával már nagyon jól összebarátkoztunk, már a fiúknak is bemutattam. Először nem is akarta elhinni, hogy a  One Directionnál lakom, de mikor reggel a műszakom előtt besétáltam a kávézóba öt sráccal magam mellett, na akkor már elhitte. Először sikítórohamot kapott, mert, mint kiderült Directioner. Harold, mint mindig húzta szegény csajnak az agyát, de úgy látom Ninának bejött Harry. Már csak az a kérdés, hogy Harry mit gondol a lányról. Na majd elbeszélgetek én ennek a kettőnek a fejével.
A szobámba az ágyamon feküdve kopogást hallok. Dani lépett be az ajtón, nyomában Ellel. A kezeimmel megtámasztottam magamat, és feltornáztam magamat törökülésbe.
- Szia csajszi! - a köszöntés hallatán elmosolyodtam. Még mindig nagyon furcsa ez az egész. Régen se nagyon voltak barátaim. Mikor lettek volna? Mikor Anyukám, és Apukám szinte sehova se engedtek el? Megértem én, hogy féltettek, mert én is tudom nagyon jól, hogy milyenek a mai fiatalok, de attól még nem kellett volna börtönbe zárniuk. igen, börtönbe. Én nagyon is úgy éreztem, magam mintha be lennék szorítva négy fal közé. Szinte nem mehettem sehova, csak suliba, ergo nem is nagyon lettek barátaim/barátnőim.
- Sziasztok!
- Hallottuk mi történt. - nézett rám szomorúan El. A vásárlás óta a lányokkal nem is találkoztam, mert Elnek egy divatbemutatón kellett részt venni Párizsban, Daninek meg fellépése volt Amerikába, és még csak most értek haza. Még nem beszéltem senkivel se erről, kivéve Zaynnel, de az más hiszen ő fiú, és nekik teljesen más a gondolkodásuk.
- Figyi nem kell beparázni, mi is átéltük ezt. Nekünk is jöttek az utálkozó levelek, sőt, még most is írnak egy páran, de nem foglalkozunk velük. - ültek le mellém az ágyra. Eleanor megfogta a kezemet nyugtatás képen. Ők is átélték mindezt? Hogy bírták ki?
Mintha Dani olvasott volna a gondolataim közt.
- Nehezen viseltük el, de ott voltak velünk a fiúk, akik mindig felvidítottak. Nem engedték, hogy bántódásunk legyen. - valamelyest megnyugtatott amit mondott, mert legalább tudom, hogy nem leszek egyedül a bajban.
Még beszélgettünk egy kicsit, de ezt a témát már hanyagoltuk.
Miután a lányok elmentek, mert a fiúkkal találkoztak, így én is egyedül maradtam a szobámban a gondolataimmal. Ledőltem az ágyamra, és a fehér plafont fürkészve agyaltam az előbb hallottakon. 'Mit kéne tennem?' Minduntalan ez a kérdés cikázott a fejemben. El kéne mennem? Valószínűleg az lesz a legjobb megoldás, csak egy probléma van. A pénz. Mindig az a fránya pénz. Nincs miből lakást bérelnem, egy fontom sincs. A kávézóban a havi fizetésemet nem sokára megkapom és az talán elég lesz fedélt találni a fejem fölé. Majd meglátjuk...
A hasam hangos korgással jelezte, hogy enni vágyik. Leballagtam a lépcsőn, még mindig a gondolataimba merülve. A fiúk a kanapán terpeszkedtek kivéve Zaynt. Ő róla fogalmam sem volt hol van de nem is volt alkalmam megtudni, mert - mint mondtam - éhes vagyok, és ha nem eszek pár percen belül akkor menten éhen halok. Na jó, nem, de azért jó lenne már harapni valamit.
A konyhában csináltam magamnak szendvicset és töltöttem egy pohárba narancslevet. Nagyokat harapva pusztítottam be az ételt, majd szinte négy kortyolással megittam az üdítőt.
Levágtam magam Harry és Louis közé, mire két mérges szempárral találtam szembe magam.
- Jó, oké tudom Larry Stylinsont nem szabad szétválasztanom. - emeltem fel a kezem védekezés képpen. Hazza jót mulatott a kijelentésemen. - Zayn hol van? - kérdeztem hirtelen.
- Szerintem a teraszon van. - mondta Niall fel se pillantva a telefonjáról.
Kiérve az említett helyre tényleg ott ült Zayn a hintaszéken és egy szál cigit tartott a kezébe. A kinti kellemesen hideg levegő felfrissített. Az égre ködfátyol borult, jelezve, hogy mindjárt itt a december. A leheletünket már lehetett látni ha kifújtuk a levegőt.
Odaültem mellé, majd Zayn felnézve elmosolyodott, és kifújta a füstöt a szájából. Nem is tudtam, hogy cigizik, de nem fogom elítélni, mert régen én is a nikotin hatása alatt álltam.
- Szia! - halványan elmosolyodtam. - Nem fázol? - kérdeztem utalva arra, hogy kint mínuszok röpködnek, ő (mellesleg én is) egy pulcsiban van idekint.
Megrázta a fejét, majd a cigis dobozt felém tartva kínált meg vele. Kivettem belőle egyet, majd Zayn a tüzet alárakva segített meggyújtani. Igazából, régebben csak azért cigiztem, mert a szüleim semmit sem engedtek meg, és én, mint 'jó' tini, ha valamit nem engednek meg, akkor azt még jobban akarom.
Zaynnel nem beszéltünk sokat, mindketten a gondolatainkba voltunk merülve. Végül mégis csak én törtem meg a csendet.
- Kérdezhetek valamit? - suttogtam erőtlenül, mert még én sem voltam biztos benne, hogy meg merjem-e kérdezni.
- Mikor tiltottam meg neked, hogy nem kérdezz? - vigyorgott. Hupsz, ez igaz. Az összes vér az arcomba tódult.
- Jól van már! - löktem játékosan oldalba. Nagy levegőt vettem és kimondtam. - Miért fogadtál be? Miért nem hagytál ott azzal az idegennel? - néztem félve a szemébe. Muszáj megkérdeznem, tudni akarom a teljes igazságot!
Hosszú ideig csendben fürkészte az arcomat, és mikor már azt hittem meg se szólal, mégis megtette.
- Ez nagyon bonyolult... - összehúzott szemöldökkel meredt a távolba. Valamin nagyon gondolkozhatott. - Én se tudom, hogy mi vezérelt de úgy éreztem, hogy nekem meg kell, hogy mentselek. Mikor meghallottam a sikolyodat egyből odamentem és segítettem neked. Befogadtalak, mert olyan szerénynek és kedvesnek tűntél, hogy nem bírtalak ott hagyni. És úgy gondolom, hogy jól tettem. Valami azt súgta, hogy ne hagyjalak el. Hogy még szükségem lesz rád... - még mindig a lábamat tanulmányoztam, de erre a mondatra teljesen lesokkolódtam.

8 megjegyzés:

  1. Szia
    nagyon tetszik a blogod és már nagyon várom a következő rész. :) ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nagyon köszönöm, sietek! :) <3
      xoxoLexii

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Szia! :)
      Sietek, és köszönöm a kommentet! :)
      xoxoLexii

      Törlés
  3. Drága Lexii!
    Új olvasó vagyok , de nagyon - nagyon tetszik a történeted , olyan egyedi.
    Nagyon sajnálom , hogy megfordult a fejedben a blog befejezése. Tudod, van az az aranyköpés , hogy " Inkább írj magadnak , mint , hogy másoknak." Remélem megfogadod ezt a kis gondolatot , mely nem az én tollamból jött.
    Ölel;Noja

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Noémi! :)
      Örülök, hogy rátaláltál a blogomra, és tetszik! :)
      Köszönöm kedves szavaidat, megfogadom a tanácsodat! :)
      Puszi: Lexii

      Törlés