1. A titokzatos idegen

Ajánlott zene:

  Ellie Goulding - Explosion

~Lina szemszöge~

Kinyitottam a szemem. Első gondolatom az volt, hogy mégis hol a fenébe lehetek. A szoba amibe találtam magam, gyönyörű volt. Az ablakon besütött a ragyogó napsugár. Falai krémszínűek, az ágy mellett egy tölgyfából készült kis szekrény volt. Tévé nem volt, de szerintem nem is volt szükséges. Volt még két szekrény, amik ugyanúgy tölgyfából készültek.

Miután körülnéztem, eszembe jutott, hogy mi is történt múlt éjjel. Hirtelen felültem. Mi van ha annak a perverz állatnak a lakásán vagyok? Mit csináljak?

Már épp azon gondolkoztam, hogy kiugrom az ablakon (ami ugye szinte lehetetlen mivel nem a földszinten van a szoba), mikor kinyílt az ajtó, és egy nagyon helyes körübelül 20 éves fiú lépett be a szobába, kezében egy tálca, amin egy pohár víz, gyógyszer, és szendvicsek voltak.

Nagyokat pislogva néztem rá. Tudtam, hogy az a férfi nem lehetett, aki tegnap megtámadott, mert annak a képét szerintem soha az életemben nem fogom tudni kiverni a fejemből.

A fiú beljebb lépett, és leült az ágy szélére. Jobban szemügyre vettem, és megállapítottam, hogy nagyon helyes. Szinte fekete haja fel volt zselézve. Arca kicsit borostás volt, de ez még szexibbé tette. Gyönyörű barna szemeivel engem nézett. Úristen, mi van velem?

- Jobban vagy? - kérdezte tőlem mosolyogva.

- Öhm...Hol vagyok? Te ki vagy? Mit keresek én a te lakásodon? - zúdítottam el kérdésáradatommal.

- Mindent elmagyarázok, de előtte vedd be a gyógyszert. - adta kezembe a fájdalomcsillapítót és a pohár vizet. Engedelmesen lenyeltem a csodaszert, és kíváncsian néztem rá, magyarázatot várva.

- Tehát, én tegnap épp a kávézóból tartottam haza, amikor meghallottam valaki sikoltozását, és a hang után mentem. Akkor megláttalak téged a földön és azt a mocsok disznót, amint épp közelít feléd. Gyorsan odarohantam, a fickónak levertem egyet, és téged meg elhoztalak hozzám, mert láttam, hogy elájultál. És most itt vagyunk. Amúgy Zayn Malik vagyok. - mosolygott rám biztatóan.

- Köszönöm, hogy megmentettél. - csak ennyit bírtam kinyögni.

Zayn továbbra is mosolygott.

- Jobban vagy? - kérdezte édesen mosolyogva.

- Még egy kicsit fáj a fejem, de már igen.

- Elárulod a neved? - vigyorgott. Én meg fülig vörösödtem, hogy hogy lehetek ennyire idióta, hogy még be se mutatkoztam...

- Lina Thomson - makogam pipacs vörös fejjel.

- Szép neved van! - vigyorgott. - Na de most hagylak pihenni! - tápászkodott fel az ágyról.

- Nem szeretnék aludni. Nem nézhetnénk meg inkább valamit? De csak addig amíg jobban leszek, mert utána elmegyek, mert nem akarok a terhedre lenni.

- Nem vagy a terhemre - mosolygott, mint egy félisten. Ez engem is mosolygásra késztetett.  - Amúgy hol laksz?

A mosoly az arcomra fagyott. Szerintem látta, hogy érzékeny pontra tapintott, mert hirtelen ő is elkomorodott.

Nem tudtam mit mondani.

- Hát igazából sehol. - böktem ki végül egy kicsit akadozva.

- Hogy hogy? - kiváncsiskodott. Éreztem, hogy megbízhatok benne, ezért elmondtam neki mindent. Elmondtam neki, hogy hogy történt a baleset. Azt, hogy kómában voltam és, hogy 18 évesen az utcára kerültem.

A történetem befejeztével kikerekedett szemekkel nézett rám.

- És most nincs hol laknod? - nézett mélyen a szemembe, amitől majdnem leestem az ágyról.

- Nincs.

-Akkor ezentúl itt fogsz lakni! - na most én néztem rá így.

- Nem ,nem ,nem ez nem jó ötlet. - tiltakoztam.

- Dehogy is nem. A barátaim úgy is megengedik. Mivel ők is itt laknak, csak most mindenki hazautazott pár napra a családjához, csak én maradtam itthon. Jó?

- Jó de csak ameddig nem találok házat, meg nem lesz munkám. Nagyon köszönöm, hogy addig is befogadtok - hálálkodtam.

-  Szívesen,de most már menjünk filmet nézni! - vigyorgott.

Felálltunk az ágyról és lementünk a nappaliba. A film borzalmas volt, de a végét nem láttam, mert elaludtam. Arra keltem, hogy a bejárati ajtón csengetnek.

Sajnálom, hogy ilyen rövid lett, de többre nem volt időm. :/ :) Várom a véleményeteket erről a részről :) Jöhet meleg, hideg :)

Puszi: Lexii:)