; -->

2013. november 19., kedd

3. A fiúk

Sziasztok! Először is nagyon köszönöm, mert -számomra- hihetetlen módon elértük a több, mint 1600 oldalmegjelenítést! *--* :) Nagyon köszönöm! :) Meghoztam a 3. részt, remélem tetszeni fog! :)Tudom, hogy irtózatosan régen hoztam részt. Nem fogok okokat mondani, hogy ez miért van így, legyen elég annyi, hogy nagyon de nagyon sajnálom!
A részhez szeretnék pár kommentet! :)
Jó olvasást! :)
xoxoLexii
________________________________________________________________________

,,Mikor feleszméltem a fiú szemeinek csodálásából, már csak annyit érzékeltem, hogy Zayn feje egyre csak közeledik és közeledik az enyémhez..."
Már majdnem összeértek ajkaink mikor hirtelen elkaptam a fejem. Hogy miért? Magam sem tudom, de még én erre nem készültem fel. Most szakított a barátnőjével. Vajon miattam? Vagy már amúgy is szakított volna vele? Nem tudom, de azt hiszem jobb is, hogy nem tudom...Én sem tudom, hogy mit érzek, de ez még biztos, hogy nem szerelem. Ez még csak barátság. Nem lehet több. Nem szabad, hogy más legyen, mint haveri kapcsolat.
Lehajtottam a fejem, és a cipőmet tanulmányoztam, mintha valami nagyon érdekes dolog lenne rajta.
- Azt hiszem jobb lenne ha most haza mennénk. - suttogta.
Bólintottam, majd lassan felálltam és elindultam ki a parkból. A fiú követett. Az egész utat hazafele csöndben tettük meg. Nem volt kínos, én inkább megnyugtató csöndnek nevezném. Mindketten gondolatainkba voltunk merülve. Azon gondolkoztam, hogy most akkor mi van??? Semmit sem értek. Minek akart megcsókolni? Többet érez irántam, mint barátság? Nem hiszem...
Annyira belemerültem a gondolkodásba, hogy észre se vettem, hogy hazaértünk. Zayn kinyitotta az ajtót és beléptünk. Én egyből a lépcső felé vettem az irányt, mert nem volt most kedvem megbeszélni a parkban történteket. Még nem. El kell még döntenem mit is érzek valójában. Azt hiszem, keresnem kéne munkát, mert nem szeretnék sokáig Zayn nyakán lógni.
Mielőtt felindultam a szobába elmentem inni, és a pulton találtam is egy újságot amin állás hirdetések voltak.
- Felvihetném ezt az újságot? - kérdeztem. Zayn gondolataiba merülve bólintott. Szerintem azt se tudta mit kérdezek annyira nem figyelt. Nem is baj...Nem akarom, hogy hozzászóljon valamit, ahhoz, hogy állást keresek.
Felrohantam az ideiglenes szobámba. Már nagyon kéne az állás, mivel már ruhám sincs. Ledőltem az ágyra és elkezdtem böngészni a napilapon az 'álláshirdetések' oldalt. Volt nagyon sok állás, de legtöbbje olyan volt, amihez kellett érettségi. Nekem ugyebár nem volt.
Tovább nézegettem a hirdetéseket amikor megakadt a szemem. Egy állás a Starbucksba, pincérnőként. Az is mellette van, hogy itt van a közelben. Eléggé ismerem ahhoz London utcáit, hogy ezt tudjam. Ez az!! Ez kell nekem. A telefonszámot egy cetlire írtam fel, amit az éjjeliszekrényen találtam. Már csak egy telefon kéne. Nekem nincs, mert a baleset során totál károsra tört. Nincs itt valahol vezetékes telefon? Jó, mondjuk hülye kérdés mivel a 21. században élünk. Hol van már a vezetékes telefon? Mindenkinek mobilja van. Hát egy próbát azért megér. Körbeszaglásztam az egész házban, de semmi. Kénytelen leszek Zayntől elkérni ha állást szeretnék. Jó, furán hangzik, hogy ilyen távolságtartó vagyok, mert inkább hálásnak kéne lennem, hogy befogadott a házába. Én mindezért kimondhatatlanul hálás is vagyok, de ami az imént a parkban történt arról inkább nem akarok vele beszélni. Még olyat mondd amit én nem akarok hallani.
Utolsó reményemként elindultam a lépcsőn megkeresni a ház gazdáját. Mily meglepő a nappaliban a kanapén elterülve találtam. Azt hittem, hogy csak a TV-t nézi, de tévedtem. Vagy olyan unalmasnak találta a műsort, hogy bealudt rajta, vagy túl fáradt volt, Szerintem az előbbi.
Mivel nem akartam felébreszteni, a telefonját pedig nem fogom szó nélkül elvenni, úgy döntöttem, inkább elmegyek abba a kávézóba érdeklődni az állás után. Felvettem a kabátom és a cipőm, írtam egy cetlit Zaynnek, hogy elmentem nehogy azt higgye, hogy megint itt hagyom.
Kilépve az utcára megcsapott a hideg levegő. Jobban összehíztam magamon a kabátom, mert nincs kedvem egy hétig az ágyat nyomni, miután megfáztam. Nem szerettem volna volna, hogy elkezdjek gondolkozni, így próbáltam elterelni a figyelmemet. Ez esetben azzal, hogy az utcán siető embereket néztem. Nagyon érdekes volt mit nem mondjak.
Nem nagyon tudtam, hogy merre kéne menni, így csak bolyongtam az utakon, de mikor befordultam egy sarkon és meglátta egy épületet 'Starbucks' felirattal a tetején, megörültem. Bingó. Sikerült teljesítenem a feladatot. Az épület kívülről egész szimpatikus helynek tűnt.
Beléptem az ajtón, amit az ajtón lévő kis csengő jelzett. Idebent kávé illata keveredett a sütemények illatával, ami még kedvesebbé tette ezt a kis helyet. A kávét kortyolgató, süteményeket majszoló emberek, és a sürgő-forgó pincérek, akik próbálták minél gyorsabban kivinni a rendeléseket, mind megnyugtató volt számomra.
Odasétáltam a pulthoz, és leültem az egyik bárszékre. Mivel nekem kávéra nem futott, így nem tudtam semmit se venni.
- Mit adhatok? - hirtelen összerezzentem a pult mögött álló velem egy idős lány kérdése hallatán. Egyenes, szőke tincsei lágyan omlottak vállaira eltakarva ezzel a munkaruháját. A rajta lévő névjegykártya alapján Ninának hívják.
- Szia, a pincérnői állás után szeretnék érdeklődni. - mosolyogtam rá.
- Hátul az irodában a főnököm majd elmondja neked. Gyere velem! - intett, hogy kövesem.
Elmentünk a pult mellett és egy folyosóra értünk. Bal oldalt csak ablakok, jobb oldalt csak ajtók voltak. Pontosabban 3 ajtó. Elhaladtunk két ajtó mellett, a harmadiknál Nina megállt. Ki volt írva nagy betűkkel: Mrs Smith irodája. A lány bekopogott, és mikor hallotta a 'szabad kiáltást bement. Félve sétáltam utána, hiszen nekem ez a munka életmentő.
A szoba hangulata kellemes hangulatot árasztott. Falai világos barnák voltak, amik pont illetek a bútorokhoz. Az ajtó melletti sarokban virágok hada állt. A helyiség másik végében egy íróasztal helyezkedett el, amin egy 30-as éveiben járó nő ült.
- Mit szeretnél Nina? - kérdezte a nő gyanakodva. Összehúzott szemöldökei még öregebbé tette.
- Elnézést Mrs Smith, a hölgy az állás után érdeklődik.
- Ááá - lépődött meg - Gyere beljebb - mosolygott bátorítóan. A lány magamra hagyott, visszament dolgozni. - Először is had mutatkozzak be. Rose Smith vagyok, de hívj csak Mrs Smithnek.
- Jó napot! Lina Thomson vagyok.
- Az önéletrajzodat elhoztad? - nézett rám kérdőn. Basszus! Ezt miért felejtettem el? Minden munkához kell egy önéletrajz! Hogy lehetek ennyire bugyuta?
- Öhm...Igazából még nincsen, de amit szeretnem azt elmondom. - próbáltam menteni a menthetőt.
Furcsán nézett rám, de hosszas gondolkodás után bólintott. Idegesen fújtam ki a levegőt.
- Rendben, Hány éves vagy?
- 18.
- Elvégezted már a középiskolát?
- Nem de nagyon fontos lenne ez a munka nekem. Mindent hamar megtanulnék. - kezdtem hadarva magyarázkodni, de leintett.
- Mivel most nagyon szükség lenne valakire próbaidőre felveszlek! - nézett rám szigorúan. Egyből felvirultam, hiszen ez csodálatos! Már nem kell sokáig Zaynnél csöveznem!
- Nagyon szépen köszönöm! - hálálkodtam.
Még megbeszéltünk pár dolgot. Mivel holnap vasárnap van és akkor nem dolgozok, hétfőn kezdek.
Boldogan léptem ki az ajtón, miután még vagy 10-szer megköszöntem a lehetőséget.
Vigyorogva sétáltam haza. Kicsit se nézhettek bolondnak, de ez engem egy cseppet sem érdekelt. A ház elé érve próbáltam csendesen kinyitni az ajtót, hátha Zayn még alszik.
A kanapén 5 srác ült, az egyik Zayn. Na biztosan ők a híres One Direction.
- Sziasztok! - köszöntem félénken. Biztosan ők is elfognak ítélni, mint Perrie. Mindenki ellenem fordul. Már lassan kezdem megszokni. Persze, nem lenne okom panaszra, mert egyenlőre annak is örülnöm, kéne, hogy van lakásom, és remélhetőleg az állásom is megmarad.
A göndör hajú, ahogy meglátott, felpattant és közeledni kezdett.
- Szia cica! Van gazdád? - húzogatta a szemöldökét.
- Anyád hogy van? - kérdeztem vissza reflexból. Velem ne szórakozzon! A többiek kinevették, de meg érdemelte én nem vagyok egy ribanc.
- Hát Harry ezt megkaptad. - gúnyolta ki a szöszi. Á, szóval Haroldnak hívják - Amúgy meg Niall Horan vagyok. - fordult felém.
- Én meg Lina Thomson.
Utána sorba mutatkoztak be a többiek.
- Louis Tomlinson - barna haja van, világoskék szeme és csíkos pólót viselt. Elég furcsa, mivel répát evett.
- Liam Payne - barna hajú, szemű.
Mikor Harry is jött volna, inkább 2 lépést hátráltam.
- Veled már volt szerencsém megismerkedni, Harold! - néztem rá szúrós szemekkel. Vigyorogva ült le a kanapéra.
- Ne foglalkozz vele, mindenkivel kikezd. - nyugtatott meg Liam.
A fejemet fogva mentem a konyhába enni valamit. Még ma nem is ettem semmit. Fura, pedig én szeretek sokat enni. A régi barátnőim szerint kész zabagép vagyok.
Készítettem magamnak egy sonkás-sajtos szendvicset. Már majdnem megettem, mikor valaki megszólalt mögülem.
- Ugye nem baj, hogy a fiúk átjöttek? - azt hittem menten kiugrik a szívem, úgy megijedtem Zayntől.
- Dehogy baj, örülök, hogy végre megismerhettem őket! - mosolyogtam rá még mindig sokkhatás alatt. Tényleg nagyon megijedtem. Éppen romantikáztam a szendvicsemmel, mikor Zayn megjelent. - Csak legközelebb ne hozd rám a szívbajt. - néztem rá jelentőségteljesen.
- Bocs! - vigyorgott rám. - Amúgy hol voltál?
Na most vagy soha. Gyerünk Lina!
- Szereztem magamnak állást egy közeli kávézóban. - sütöttem le a szememet. Nem mertem ránézni. Nem akartam látni a csalódottságot a szemében. Tudom, hogy nem zavarom. Azt is tudom, hogy szeretné ha maradnék, de én nem vagyok az a fajta ember aki kihasználja más vagyonát. Úgy lesz a legjobb, ha én is nekikezdek dolgozni.  Zavaromba a lábamat kezdtem bámulni, mintha valami érdekes lenne rajta. Pedig nem volt.
- Hogy mi? Megmondtam neked, hogy ráér az az állás. Ráadásul egy kávézóban? Ha egy kicsit vártál volna, szereztem volna neked egy sokkal jobbat. De nem neked egyből rohannod kell! - kapta fel a vizet. Felemeltem a fejem, és belenéztem a szemébe. Mikor megláttam barna íriszeit elállt a lélegzetem. Egyrészt azért, mert gyönyörű szemei vannak, másrészt azért mert megláttam azt a csalódást a szemeiben amitől a szívem is összeszorult. Nem tudom miért, de nagyon fontos, hogy boldognak lássam őt. És az az érzés, hogy miattam lett ilyen szomorú elborzasztott.
- Kérlek értsd meg, hogy nekem nagyon fontos, hogy ne élősködjek rajtad. Nem akarlak kihasználni téged. - néztem rá könyörögve, hogy végre értse már meg az én szemszögemből is a dolgokat.
- Figyelj, én tudom, hogy te nem élősködsz rajtam. Azt is megértem amit te akarsz, de egyszerűen nem értem, hogy minek ennyire rohanni. Ne haragudj rám, hogy ennyire felkaptam a vizet. - éreztem, hogy tényleg sajnálja. Valamilyen szinten őt is meglehet érteni.
Rámosolyogtam, ittam még egy pohár vizet, aztán Zaynnel visszamentünk a nappaliba a srácokhoz. Leültünk a kanapéra.
- Héj emberek, akkor most köztetek mi is van? - nézett kettőnkre Louis. - Belesajdul a fejecském ebbe a sok gondolkozásba! - mondta gyerekes hangon. Mondtam már, hogy nagyon hülye ez a gyerek?
- Jajj Boo Bear még meghülyülsz itt nekem! - simogatta Harold Lou fejét. Úristen, ezek buzik? Kérdőn néztem rájuk választ várva.
- Te nem ismered Larry Stylinson-t? - sipította Boo Bear a szívét fogva. Ettől elkapott a röhögőgörcs, de nem csak engem hanem mindenkit. Azt hiszem ezek nem normálisak!
Már vagy 2 perce nevettünk, mikor csengettek.
Próbáltam lenyugodni, de nem nagyon sikerült. Liam nyitott ajtót, és belépett rajta kér gyönyörű lány. Biztosan valamelyik 2 fiúnak a barátnői. De jó, legalább nem leszek egyedül 5 fiúval együtt. Liam csókkal köszöntöttem az egyiket, még nem tudom ki kicsoda, de jó lenne megismerni őket.
- Sziasztok! - köszöntek mindketten szinkronba.
A másik lány Lou ölébe ült és megcsókolta. Mikor a két lány észrevett engem hiperszuper sebességgel termettek előttem.
- Szia gondolom te vagy Lina! Zayn már sokat mesélt rólad! Úgy örülünk, hogy megismerhetünk téged! Amúgy Eleanor vagyok! Eleanor Calder, Louis barátnője. De hívj csak El-nek. - mutatkozott be, ezek szerint Eleanor.
- Szia, én meg Daniell Peazer vagyok, Liam barátnője.
- Sziasztok, én is örülök, hogy megismerhettelek titeket - mosolyogtam rájuk őszintén. Hátha barátnők leszünk, mert én nagyon megkedveltem őket.
- Na jól van csajok, miután megbeszéltétek, hogy mi a havi trend, utána nekiláthattok főzni valamit, ugyanis furcsa módon nagyon éhes vagyok! - nyavalygott Niall.
- Szerintem Niall ez egyáltalán nem furcsa. - motyogta Harry a telefonját nyomkodva.
- Lina, ugye nem lenne gond, ha a lányok itt aludnának ma? Mivel a fiúk itt laknak... - nézett rám Zayn, de én közbe vágtam.
- Nem, örülnék neki!
Zayn mosolyogva bólintott majd elkezdett Louval hülyéskedni.
- Na akkor menjünk főzni valamit, nehogy Niall éhen halljon. - javasolta Dani.
Bementünk a konyhába, de még ötletünk nem volt, hogy mit főzzünk. Eleanor a spagetitt ajánlotta, de Niall leszavazta, azzal az indokkal, hogy azt tegnap evett. Így a palacsintát készítettünk. Én tudtam egy nagyon jó receptet, csak az a baj, hogy már elfelejtettem, hogy pontosan hogy van, úgyhogy Liam laptopjáról néztünk receptet.
Hamar elkészültünk vele, egyrészt azért mert hárman könnyebb, másrészt Niall egész végig ott ült a pulton és sürgetett minket.
- Vacsoraaaa! - Hát Daninek van hangja az biztos!
Mindenki bevonult az étkezőbe, és elhelyezkedtek az asztalnál. Odaraktam az asztalra a lekvárt, a nutellát és a kakaót. Remélem elég lesz!
Mire elfogyott a palacsinta mindenki jól lakott még Niall is (!), ami furcsa, mert Louis mondta, hogy a kis ír manó szinte mindig éhes. Mindegy a lényeg az, hogy a palacsintánk sikert aratott.
Utána megnéztünk még egy vígjátékot. Hát én azon behaltam. Annyit röhögtem, hogy már fájt a hasam a röhögéstől. Nem, nem a film volt ilyen vicces, hanem az ahogyan Lou és Harry parodizálták a szereplőket. Hát most már biztosan állíthatom, hogy tényleg nem normálisak!
Mikor már mindenki hulla fáradt volt (lehetett vagy éjfél) Zayn felállt az asztalra (?).
- Na jól van emberek! Azt még nem döntöttük el, hogy ki kivel alszik. Gondolom El Louval, Dani meg Liammel.
És én kivel fogok aludni? Istenem, add, hogy ne a Zaynnel kelljen aludnom!!
A fiúk (Harry, Niall és értelem szerűen Zayn) úgy döntik el, hogy ki alszik velem, (mi vagyok én kiárusított tárgy?) hogy az amelyik a három gyufából a legrövidebbet húzza az alszik velem. (nem tudom mi annak a neve - szerk. megj.) Azért annyira nem lehet rossz velem aludni...
Na és vajon ki húzta a legrövidebbet? Hát persze, hogy Zayn. Ezt nem hiszem el! Mindenki ellenem van?
Mindenki elvonult a saját szobájába (mi az enyémbe mentünk). Elmentem zuhanyozni, és közben azon gondolkoztam, hogy ebben a 2 napban olyan szinten változott meg, hogy az hihetetlen. Álmomban sem gondoltam volna egy hete, hogy most már házban fogok élni.
Miután én elkészültem Zayn ment be. Én addig megcsináltam az ágyat (francia ágy). Még nem tudom hogy fogunk aludni, majd megkérdezem Zayntől.
10 perc után megérkezett.
- Aludjak a földön? - nézett rám tanácstalanul.
- Megőrültél? Nyilván te fogsz a földön aludni a saját házadban. Azért ennyire még én se vagyok gonosz! - néztem rá lekezelően. - Majd én alszok a földön! - jelentettem ki magabiztosan, és még a hatás kedvéért ki is húztam magamat.
- Azt meg én nem engedem, hogy egy lány feküdjön a földön! Mindketten az ágyban fogunk aludni!
Mi lesz itt? Mi ketten egy ágyban aludjunk! Ezt álmomban sem gondoltam volna.
Zayn befeküdt az ágy egyik oldalára, én meg -sajnos- kénytelen voltam a másik az ágy másik oldalára. Elég furcsán éreztem magam egy fiúval egy ágyban...
Lekapcsoltam a lámpákat és próbáltam elaludni. Sikertelenül. Akaratlanul is mindig az ágy másik végében fekvő fiúra terelődött a gondolatom. Sok minden eszembe jutott vele kapcsolatban de a legfurcsább mégis az, hogy eddig két éjszakát töltöttem ebben a házban, és mind a kétszer Zaynnel aludtam...

6 megjegyzés:

  1. Jaj Lexii de jó lett ez a rész!:) Nagyon - nagyon tetszett csak így tovább!!:)) És siess a kövivel!:D
    xxDóri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm!:) Örülök, hogy így gondolod!:) Sietek!:)
      xoxoLexii

      Törlés
  2. Juuj Lexii:)) nagyon jól nézki már maga a blog is sajna most nemtoom elolvasni, de igérem, hogy elfogom nagyon ügyi vagy szivemm^^<333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, és örülök, hogy így gondolod!:)<3
      xoxoLexii

      Törlés
  3. Kedves Lexii!:)
    Ez a rész is hihetetlenül szuper lett, csakúgy, mint a többi.:)
    Nagyon tetszik, az új szereplő, Nina:) Jó fej csajszi lesz szerintem belőle, aki mindig ott lesz Lina mellett, és segít neki majd.:)
    Ezer millió puszi: első számú olvasód, és rajongód, Zoé.:) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Zoé!:)
      Hihetetlenül jól esnek szavaid!:)
      Örülök, hogy tetszik az új szereplő!;)
      xoxoLexii

      Törlés